Dr. Katona Renáta, szülész-nőgyógyász tapasztalatai szerint a női intim egészség körül még mindig sok a bizonytalanság. Sokan félreértelmezik a testük jelzéseit, és olyan problémát látnak ott, ahol valójában természetes működés zajlik. De mi számít normálisnak? Mikor kell orvoshoz fordulni? És milyen tévhitek nehezítik a női test megértését?

- Milyen tévhitek élnek az intim higiéniával kapcsolatban?

- Az egyik leggyakoribb tévhiten alapuló hiba a túlzásba vitt tisztálkodás. Sokszor találkozom azzal, hogy valaki különböző fertőtlenítő oldatokkal, irrigálással próbálja „kitisztítani” vagy sterilizálni a hüvelyt.

Ennek több oka van. Egyrészt van egy erős megfelelési kényszer: sokan úgy érzik, hogy az intim területnek „teljesen tisztának, szagtalannak” kell lennie. Másrészt a természetes váladékot gyakran kórosnak vagy kellemetlennek gondolják.

A valóság ezzel szemben az, hogy a túlzott fertőtlenítés kifejezetten káros: elpusztítja a természetes baktériumflórát, és ezzel épp a fertőzéseknek ágyaz meg. Intim mosakodót, pH barát, tejsavas tisztálkodószert lehet használni, de kizárólag külsőleg.

- Melyek a leggyakrabban félreértett jelenségek?

- Nagyon sok nő érkezik hozzám azzal, hogy szeretné „megszüntetni” a természetes intim váladékot, mert úgy érzi, hogy az valamilyen rendellenesség. Pedig az első és legfontosabb, amit ilyenkor tisztázni kell, hogy ez a test teljesen normális, élettani működésének része.

A hüvelyváladék a ciklus során folyamatosan változik. Menstruáció után általában kevesebb, majd a ciklus közepe felé megjelenik egy nyúlósabb, áttetszőbb, tojásfehérje-szerű állag. Ez nemcsak teljesen normális, hanem kifejezetten fontos is, hiszen a termékenységgel áll összefüggésben. A rendelőben azt tapasztalom, hogy sokan ezt kellemetlennek, sőt akár undorítónak élik meg, és mindenáron meg akarnak szabadulni tőle. Pedig ez nem betegség, hanem a szervezet egészséges működésének jele.

Egy élettani működést nem szükséges megszüntetni, legfeljebb hormonális fogamzásgátlással lehet ezt befolyásolni az ovuláció meggátlásával. Én mindig azt próbálom átadni a pácienseimnek, hogy érdemes megérteni és elfogadni a test jelzéseit. A hüvelyváladék változása nem rendellenesség, hanem annak a bizonyítéka, hogy a szervezet a saját, természetes ritmusában működik. Fontos lenne elfogadni, hogy a testünk működik és a változás ennek teljesen természetes része. A komfortérzet javításában pamut fehérnemű és a lélegző tisztasági betétek segíthetnek.

- Hogyan hat a szexuális élet a mikrobiomra?

- Egy új partner új mikrobiomot jelent, gyakorlatilag mikrobiom-cserét. Ráadásul míg a hüvely savas, az ondóváladék lúgos kémhatású. Valamint az aktus során a hámon kis mikrosérülések keletkezhetnek, utat nyitva a kórokozóknak a mélyebb szöveti rétegek felé.

Egy kapcsolatban ugyanakkor nemcsak a váladékok érintkeznek, hanem az életmód is összefonódik. Elkezdünk hasonló ételeket enni, hasonló napi ritmusban élni, közös szokásokat alakítunk ki – ezek mind hatással vannak a mikrobiomra. Idővel kialakul egyfajta közös baktériumflóra. Ez egy természetes folyamat, amely az immunrendszert is „tanítja”. Ugyanakkor fontos: ha szokatlan, intenzív tünetek jelentkeznek, azt mindig komolyan kell venni, mert nemi úton átvitt infekció is állhat a háttérben.

- Mit tapasztalsz, mennyire tájékozottak a nők ebben a témában?

- Egyre jobban, de mégis azt látom, hogy sok a bizonytalanság. Sokan megijednek a teljesen normális változásoktól, és betegséget feltételeznek ott is, ahol nincs.

- Mikor kell orvoshoz fordulni?

- Érdemes komolyan venni a következő tüneteket: erős, hirtelen jelentkező fájdalom, láz, szokatlanul kellemetlen szagú váladék, véres vizelés, tartós, intenzív panaszok. Ilyen esetekben nem érdemes várni – fontos a szakorvosi vizsgálat.

- Mi az az egy tanács, amit minden nőnek adnál?

- Az egyensúly a kulcs. Az intim egészség nemcsak a higiéniáról szól, hanem az életmódról, a stresszkezelésről és a testünk jelzéseinek megértéséről is. Fontos, hogy figyeljünk a saját testünk jelzéseire, és értsük azokat a változásokat, amelyek a ciklus során természetesen végbe mennek. A baktériumok nem az ellenségeink – együtt élünk velük, és támogatják az immunrendszerünket. Érdemes bízni a testünkben, és nem mindenáron külső eszközökkel „korrigálni” az egyébként természetes működését.

A mikrobiom olyan, mint egy kert. Ha benne gyomok nőnek, azt a talaj kedvezőtlen állapota (azaz a belső környezet) vagy a kertész hiányzó figyelme okozza. A gyógyulás a belső rend helyreállításával érhető el. A tudatosság és a bizalom a saját testünk működésében kéz a kézben jár: figyeljünk magunkra, értsük a jelzéseket, és merjünk bízni abban, hogy a testünk alapvetően jól működik.