Dr. Kövér Ágnes a nőgyógyászati daganatok korai jeleiről és a leggyakoribb tévhitekről

A nőgyógyászati daganatok korai jelei gyakran nem látványos vagy fájdalmas tünetek formájában jelentkeznek, hanem olyan apró változásokként, amelyeket könnyű a stressznek, az életkornak vagy a hormonális változásoknak tulajdonítani. Dr. Kövér Ágnes szülész-nőgyógyász szakorvossal arról beszélgettünk, milyen figyelmeztető jelekre érdemes odafigyelni, melyek a leggyakoribb tévhitek a szűrésekkel kapcsolatban, és mit tehetünk a megelőzés érdekében.

– Mit értünk pontosan női, illetve nőgyógyászati daganatok alatt?

– Fontos azzal kezdeni, hogy a „daganat” szó önmagában kóros sejtszaporulatot jelent, és nem feltétlenül rosszindulatú betegséget.  Előfordulhatnak jóindulatú (benignus) elváltozások, mint például a méh miómája, illetve bizonyos petefészekciszták is ebbe a körbe tartozhatnak. A „nőgyógyászati daganat” kifejezés önmagában ezért nem jelenti azt, hogy valakinek “rákja” van.

Ha rosszindulatú (malignus) nőgyógyászati daganatokról beszélünk, általában a női reproduktív szervek rosszindulatú daganatait értjük alatta. Ide soroljuk többek között a méhnyak-, a méhtest-, a petefészek-, a petevezeték-, a szeméremtest- és – ritkábban – a hüvely rosszindulatú elváltozásait. Magyarországon a nőgyógyászati daganatok közül a méhtestrák (endometriumkarcinóma) számít az egyik leggyakoribb rosszindulatú megbetegedésnek, míg világszerte a méhnyakrák a leggyakrabban diagnosztizált nőgyógyászati daganatok közé tartozik.

– Melyek azok a legkorábbi tünetek vagy apró jelek, amelyeket a nők gyakran nem vesznek komolyan, pedig érdemes lenne kivizsgáltatni őket?

– Azt javaslom, hogy különösen négy dologra figyeljünk oda: azokra a tünetekre, amelyek újak, szokatlanok, tartósak vagy ismétlődőek. Mindig saját magunkhoz, testünk korábbi működéséhez viszonyítsunk. A nőgyógyászati daganatok korai jelei sokszor nem „drámai” tünetek, hanem egy korábban megszokott testi működés apró változásai. Ha a szervezetünk működésében tartós vagy szokatlan változást tapasztalunk, érdemes utánajárni az okának.

Nőgyógyászati szempontból az egyik legfontosabb figyelmeztető jel a vérzés megváltozása. Ilyen lehet a korábbinál erősebb vagy hosszabb menstruáció, két menstruáció közötti vérzés, újonnan jelentkező pecsételés vagy az együttlét utáni, úgynevezett kontaktvérzés.

Különösen fontos hangsúlyozni: menopauza után nincs „normális” vérzés. Minden ilyen eset kivizsgálást igényel. Legyen szó akár egy apró barnás foltról, rózsaszínes folyásról vagy erősebb vérzésről, ilyenkor nem érdemes várni arra, hogy ismét jelentkezik-e, hanem orvoshoz kell fordulni.

– A puffadás is lehet figyelmeztető tünet?

– Igen, bár önmagában nagyon gyakori panasz, és legtöbbször emésztőrendszeri oka van. Akkor érdemes nőgyógyászati okra is gondolni, ha a puffadás újonnan jelentkezik, étkezésektől független, egyre gyakoribbá vagy mindennapossá válik, tartósan fennáll, esetleg alhasi nyomásérzéssel, a haskörfogat növekedésével vagy gyors teltségérzettel társul.

A menopauza ebből a szempontból különösen megtévesztő időszak lehet. Sok nő gondolja azt, hogy a puffadás, a vérzés megváltozása vagy más új panasz „csak a hormonok miatt van”. Pedig, ha egy tünet korábban nem volt jelen, tartóssá vagy ismétlődővé válik, érdemes kivizsgálni.

– Melyik az a kevésbé ismert jel, amelyről jó lenne többet beszélni?

– A tartós szeméremtesti viszketés vagy egy nem gyógyuló seb, csomó, bőrelváltozás. Ezeket könnyű irritációnak vagy fertőzésnek gondolni. Ha azonban nem múlnak, visszatérnek vagy változnak, érdemes megmutatni őket nőgyógyász szakorvosnak. A tartós alhasi fájdalom, illetve a vizelési vagy székelési szokásokban bekövetkező új változások szintén olyan tünetek, amelyek kivizsgálást igényelhetnek, ezért nem érdemes figyelmen kívül hagyni őket.

– Sokan úgy gondolják, hogy ha évente elmennek nőgyógyászati rákszűrésre, akkor minden nőgyógyászati daganatot kizártak. Ez valóban így van?

– Nem. Ez egy nagyon fontos tévhit. Különbséget kell tenni a rutin nőgyógyászati vizsgálat és a méhnyakrákszűrés között.

A nőgyógyászati vizsgálat során megtekintjük a külső nemi szerveket, a hüvelyt és a méhnyakat, tapintással pedig bizonyos eltérésekre is fény derülhet. Ez fontos vizsgálat, de önmagában nem alkalmas arra, hogy minden nőgyógyászati rosszindulatú betegséget kiszűrjön. Az éves nőgyógyászati vizsgálat nagyon hasznos, de nem egy „teljes nőgyógyászati daganatszűrés”.

A méhnyakrákszűrés, vagy citológiai vizsgálat ezzel szemben a méhnyak sejtjeit vizsgálja, és képes lehet a rákmegelőző állapotok felismerésére is, de csak a méhnyak esetében. A többi nőgyógyászati daganat esetében nincs ehhez hasonló általános szűrővizsgálat.

– És mi a helyzet a HPV-vizsgálattal?

– A HPV-vizsgálat azt mutatja meg, jelen van-e a szervezetben HPV-fertőzés, míg a citológia azt vizsgálja, kialakultak-e kóros sejtváltozások a méhnyakon.

Nagyon fontos, hogy a HPV-pozitivitás önmagában nem jelent méhnyakrákot, sőt még rákmegelőző állapotot sem. Megfelelően működő immunrendszer mellett a HPV-fertőzések jelentős része egy-két éven belül magától megszűnik. A kockázat akkor nő, ha bizonyos magas kockázatú HPV-típusok tartósan fennmaradnak, és idővel kóros sejtváltozásokat idéznek elő.

A HPV elleni oltás a megelőzést szolgálja. Meglévő fertőzést vagy már kialakult sejtváltozást nem gyógyítja meg, ugyanakkor védelmet nyújthat bizonyos újonnan megszerezhető magas kockázatú HPV-típusokkal szemben.

– Van olyan életkor, amikor különösen nagy figyelmet kell fordítani ezekre a tünetekre?

– Inkább azt mondanám, hogy nem kizárólag az életkor a döntő, hanem a tünet. A perimenopauza és a menopauza utáni időszak természetesen külön figyelmet érdemel, de például az együttlét utáni vagy menstruációk között előforduló vérzés fiatalabb korban is kivizsgálandó.

– Mekkora szerepe van az öröklődésnek?

– A családi előzményeknek lehet jelentős szerepe, de önmagában az, hogy valakinek volt daganatos beteg a családjában, még nem jelenti azt, hogy örökletes daganatszindrómáról van szó. A daganatok többsége nem öröklött génhiba miatt alakul ki.

Ha a családban halmozottan fordult elő emlő-, petefészek-, petevezeték-, hashártya- vagy bizonyos más daganatos betegség, különösen fiatalabb életkorban, érdemes lehet genetikai tanácsadásról is beszélni az orvossal.

– Mi az az üzenet, amit minden nőnek érdemes megjegyeznie?

- Ha egy tünet új, szokatlan, tartós vagy ismétlődő, ne várjunk arra, hogy magától elmúlik. A korai kivizsgálás nemcsak megnyugtató lehet, hanem adott esetben életet is menthet.

A megelőzésben pedig fontos szerepe van a méhnyakrákszűrésnek és a HPV elleni védőoltásnak, emellett az egészséges életmód, testsúlykontroll, a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás is kiemelten fontos. A legfontosabb, hogy ismerjük testünk működését, figyeljünk az apró jelzéseire, és legyünk tudatosak.